Őszi búza technológia

A vetéshez jó minőségű, ellenőrzött, fémzárolt, csávázott vetőmagot használjon!
A kikelt növények számát (1. számú terméselem) a vetőmag minősége, a talajállapottal és az időjárási körülményekkel együttesen határozza meg.

Ahhoz, hogy a fajtában rejlő terméspotenciált ki tudjuk használni, az elvetett magoknak minél nagyobb arányban ki kell kelniük. Így biztosítható az optimális tőszám.

Az Isterra búzafajtái a hazai gyakorlattól eltérő alacsonyabb tőszámmal is képesek nagy termést elérni. Ezt számos üzemi kísérletünk eredménye igazolja. (Az eredményeket lásd az egyes fajtáknál.)

A tőszám pontos beállításához viszont elengedhetetlen a vetőmag minőségi paramétereinek - ezermagtömeg és csírázóképeség - ismerete. A fémzárolt, ellenőrzött vetőmag használata esetén ezeket az értékeket független, hatósági laboratórium vizsgálata igazolja.
A fémzárolt vetőmag szakszerű csávázása védelmet nyújt a növény kezdeti fejlődési szakaszában fellépő kórokozókkal és kártevőkkel szemben.

A szélesebb spektrumú védelem érdekében, az Isterra vetőmagjait minden esetben két hatóanyagot tartalmazó gombaölőszerrel csávázzuk. A talajlakó kártevők ellen szükség szerint rovarölő szerrel is csávázunk, erre tökéletes megoldás a cipermetrin hatóanyagtartalmú készítmény.

A növények növekedését és fejlődését a hőmérséklet – effektív hőösszeg – vezérli. A búzának a kezdeti stádiumban 1-1 levél kifejlődéséhez 100-120 °C fok hőösszeget igényel.

Minél nagyobb az őszi fejlődési időszak effektív hőösszege, annál több levél és oldalhajtás kifejlődésére van lehetősség. Az kívánatos, hogy a növények öt, vagy annál nagyobb levélszámmal menjenek a télbe. A már ősszel elkezdődő bokrosodás biztosítja, hogy minél több oldalág és azokon sarjkalász fejlődhessen.

Az Isterra fajták esetében ajánlott korábbi vetéssel – szeptember 25. - október 10 - hosszabb bokrosodási idő áll rendelkezésre, hogy a növény felhasználja a talajban rendelkezésére álló vizet és tápanyagokat, amivel növelni tudja a kalászok számát; 2. terméselem. (Az Isterra fajták eltérő vetésidőben tapasztalt kalász számáról a kísérleti eredményeknél talál részeletes adatokat.)

A bokrosodás mértékét azonban más technológiai elemekkel is támogatnunk kell. A bokrosodás mértékét az őszi időszak hossza mellett a fejlődéshez elegendő nitrogén rendelkezésre állása is meghatározza.

A növényvédelem, a gyomirtás és a vírusvektorok elleni védekezés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű ez az időszak. A korai vetés fontos, de ne felejtsük, hogy a gabonák hosszúnappalos növények, a túl korai vetésnél túlfejlődhetnek.

Az ajánlott tőszám az Isterra fajták esetében 3,6-4,4 millió mag/ha vetésével biztosítható. Ez ezermagtömegtől függően 160-220 kg/ha vetőmagnormát jelent. A vetés mélységének − a magágy nedvességtartalmától függően − 3-5 centiméternek kell lennie. Mindig ellenőrizze a vetés mélységet, mert az egyenetlen vetés heterogén keléshez is vezet, ami kihat a búza teljes fejlődésére.

Az őszi kalászosok termesztésének sikerét döntően befolyásolja, hogy az állományt gyommentesen tudtuk-e tartani egészen a betakarításig.

A nagy termőképességű búzák által igényelt korai vetés számos gyomirtási kérdést is felvet, hiszen a kedvező időjárási feltételeknek köszönhetően, az őszi fejlődési időszakban a kultúrnövénnyel együtt a gyomkonkurencia is megerősödik, és az alacsonyabb vetőmagnormából adódóan a kezdeti fejlődés időszakában az alacsony tőállomány gyomelnyomó képessége is kisebb. Ezért ajánlott az őszi gyomirtás alkalmazása.

Tavasszal a legfontosabb feladat a kétszikűek elleni védelem. A korán virágzó T1 gyomok ellen felszívódó szerekkel korán, a virágzásuk előtt védekezzünk.

Az új fajták tápanyag hasznosításában az utóbbi évtizedben nagyon komoly genetikai előrelépés történt. A tápanyagutánpótlást mindig előzze meg talajmintavétel, és az erre épülő terv kidolgozása.

Jól tudjuk, hogy a búza a gyökerén keresztül veszi fel a vízzel együtt a tápanyagok döntő részét. Ezért az egyes tápelemeknek a talajban kell időben és felvehető formában rendelkezésre állniuk.

A terméselemekből a növényszám, növényenkénti potenciális kalász szám és rajtuk a kalászka emeletek száma a bokrosodás végéig kialakul.

Ezek fejlődéséhez és növekedéséhez a szükséges tápanyagokat már ősszel, az alaptrágyázással biztosítani kell.
A nitrogén és a kálium az a két tápelem, amelyre a legnagyobb mennyiségben van szükség a búza nagy terméshozamához. A foszforigény hasonló a kénigényhez.

Fontos a talaj foszfor- és kálium-tartalmának teljes feltöltése, amely a feltáródást követően tavasszal kiemelkedő szerepet játszik a növény fejlődésében. A levelek számának növeléséhez a nitrogén, a foszfor és a kén a legfontosabb makroelemek, valamint a mikroelemek közül a mangán és a cink.

Az egészséges levélzet fenntartásához a nitrogén a kálium és a magnézium a legfontosabb. A káliumnak fontos szerepe van a szárszilárdság biztosításában.

Az első nódusz megjelenésekor a talajban rendelkezésre kell állnia az összes nitrogén több, mint felének az ősszel kijutatott nitrogénnel együtt. A kalászonkénti szemszámot (3. terméselem) a nitrogén, kálium, valamint a mangán, cink réz és a bór kijuttatásával növelhetjük.

A következő adag kiszórását a búza virágzásának kezdete határozza meg. Erre a fenológiai állapotra rendelkezésre kell állnia a tervezett termésszinthez tartozó nitrogén szinte teljes mennyisége. A búza ezerszemtömegét (4. terméselem) a nitrogén, foszfor és a kálium mellett a mangán és a cink egyaránt növeli. A malmi búzáknál jelentősen javítja a termény beltartalmi értékeit, különösen a szem fehérjetartalmát, a kalászolás idején kijuttatott nitrogén.

A lombtrágyázás egy fontos technológiai elem, elsősorban a mikroelemek pótlását lehet vele megoldani. Arra azonban figyelni kell, hogy szárazságban a lombtrágyázással nem helyettesíthető a gyökéren keresztül történő víz és tápanyagfelvétel.

Stressz helyzetben – akár szárazság, hideg vagy hőstressz - inkább arra van szüksége a növények, hogy azon átsegítsük. Továbbá érdemes kerülni a több hatóanyag egy tankkeverékben történő kijuttatását, ugyanis ezzel mi magunk okozhatunk stresszt a növénynek, így ezek hatékonysága és gazdasági eredményessége sok esetben megkérdőjelezhető.

Gombaölőszeres védekezés
A több, mint 10 éve, különböző helyszíneken végezett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a jelenleg köztermesztésben lévő és új búzafajtáink széleskörű rezisztenciával vagy nagyon jó tole-ranciával rendelkeznek a legnagyobb kockázatot jelentő betegségekkel szemben. A fajták ellenálló-képességét érdemes figyelembe venni a tervezésekor és programszerű permetezés helyett csak ok-szerű növényvédelmi kezelésekkel számolni.
Az biztosan kijelenthető, hogy a kalászvédelem szinte mindig szükséges, a fuzárium fertőzésre nem létezik valódi rezisztencia, csak eltérő mértékű tolerancia. A legújabb kísérletek alapján a permete-zés legjobb időpontja teljes virágzásban a leghatékonyabb. Ezzel csökkenthetjük a kalászfuzárium elterjedését és a szemtermés toxin szintjét.
A fej és lombtrágyázás a helyes időpontban végzett kalászvédelemmel a szemek ezermagtömegét (4. terméselem) és minőségét képes pozitív irányban befolyásolni.

Növekedés szabályozás
A korszerű búzatermesztésben a növekedés szabályozás, szárszilárdítás fontos technológiai elem. Több különböző hatásmechanizmussal és ebből adódóan eltérő alkalmazási móddal rendelkező szert is használhatunk. A helyes időzítéshez fontos ismerni a növény fejlettségi állapotát és figye-lembe venni a hőmérsékletet. A kombinált hatóanyagú szerek használatával szélesíthetjük az al-kalmazás lehetőségeit.

Rovarölőszeres védekezés
A legfontosabb kártevők a vetésfehérítő, a levél tetvek, és a gabonapoloska elleni védekezéssel kell számolnunk. Ezek ellen a táblára történő betelepedés idejétől viaszérésig tudunk védekezni. A ga-bonafutrinka ellen 10 fokos levegő hőmérséklet felett védekezhetünk.

Betakarítás
Az állomány betakarítása teljes érésben, 13-15%-os nedvességtartalomnál történjen. A betakarí-tást követően azonnal sekély tarlóhántást és zárást érdemes végezni, melynek hatására az elszóró-dott magok csírázásnak indulnak. A gyommentességet érdemes fenntartani, mivel ezzel biztosítjuk a különböző károsítók gazdanövényeitől való mentességet, és biztosíthatjuk a következő kultúra eredményes termesztését.